Először is egy kurta, ám annál jelentősebb hír: kedden este sikeresen hazaértünk Budapestre. Ezt, lássuk be, a mi legnagyobb hősünknek köszönhetjük, akiben előzetesen rajtunk, hármunkon kívül senki sem bízott, és mindenki azt gondolta, vele kész öngyilkosság útnak indulni is.Igen, jól sejtitek, a bejegyzések galériájában, és néhol a szövegekben is már felbukkant Tigráról van szó, amiről még az ős-tigrások is csak azt szokták írni: igazi kétszemélyes autó, hátulra maximum kisdobosok férnek. A mi Totyánk egyáltalán nem nevezhető kisdobos méretűnek, ennek ellenére dicséretére legyen mondva, vállalta az utazást így is.
Az autó teljesen púpra pakolva, tetőbox-szal felszerelve, három utassal a fedélzetén is hálásan, szó nélkül tűrte ezt az összesen több mint 5000 km-es utat, ráadásul az indulás előtt vásárolt hólapátot és hóláncokat sem kellett egyszer sem igényben venni. Hazaérkezve aztán igyekeztünk is megadni neki minden jót: miután megszabadítottuk a terheitől, kapott komplett alváztisztításos, viaszozásos mosást, feltöltöttük az összes ürülő tankját, és kap némi pihenőt is. Hogy egy klasszikust idézzek: "Mert megérdemli".
No de térjünk kicsit még vissza az Eb-re, ami ugyan csak pár napja múlt el, de már most hiányzik mind a társaságunk, mind pedig az ott végzett szorgos és eredményes munka.
Az eseményt - szokás szerint - idén is a norvégok nyerték, újra jöhettek szinte ugyanazok az arcok a dobogóra, tesszük hozzá, megérdemelten.
A záróünnepély, mely 2008-ban Macedóniában, és 2007-ben Franciaországban is igazán impozánsra sikeredett, ezúttal is fantasztikus látványt nyújtott. Videós felvételeink is vannak róla, amelyeket ezen bejegyzés alján osztunk meg Veletek.
Miután hétfőn szétszéledt a mi kis csapatunk, mi is nekivágtunk utunknak. Ahogy a pár órával előbb startolt Sandra is jelezte, Hamburgig minden nyugiban telt, a Hamburg - Hannover szakaszon is csak a szembejövő forgalom akadozott, ám Hannovernél minket is elértek a rossz körülmények. Jópár kilométer hosszan olyan összefüggő jégréteg volt az utakon, melyen még a teherautók is csak lépésben, vagy még úgy sem tudtak haladni.
Lipcsénél még némi havazás és köd jött, de akkor már legalább láttuk a nap végét. Lipcsében a februárban már használt diákszállón éjszakáztunk. A következő napi 800 km már kicsit nyugisabban telt, bár a német-cseh határnál lévő hómennyiség még minket, az igazán északot megjárt arcokat is kicsit ledöbbentett. Hazaérkezve automatikusan dobtuk a puszikat a kis járműcsodának, és nem volt kérdés, miért is mondunk köszönetet a következő imánkban.
Miután sikerült a karácsonyi hangulatot is magunkkal hozni, így már csak az utolsó simítások várnak ránk az ünnepekig. Itt ragadjuk meg az alkalmat, és kívánunk minden kedves Olvasónknak, Barátunknak, Családtagunknak békés, meghitt, áldott karácsonyt!
Eb záróünnepség #1:
Eb záróünnepség #2:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése