Még az utazásunk előtt elhatároztuk, hogy mivel az eddigi életünkből mindannyiunknak kimaradtak a téli sportok, a lehető legautentikusabb környezetben igyekszünk majd a hiányosságainkat pótolni, mind elméletben, mind pedig gyakorlatban.
Első lépésként a csütörtöki szünnapon a magyar válogatottal tartottunk az 1994-es lillehammeri téli olimpia egyik helyszínére, a síugrósánchoz, ahol az olimpiai láng is lobogott.
Hazafelé betértünk a környékünk „fővárosába”, Sjusjoenbe, ahol még hetekkel az ide érkezésünk előtt az Interneten kiszúrtunk egy sífutó felszereléseket kölcsönző sportboltot. A házikót a pontos cím megléte nélkül is könnyen megtaláltuk, és mikor már az üzletben voltunk, jött csak az igazi meglepetés. Az eladó srác kérdezte a címünket, mire mi nagyjából, fejből emlékezve bemondtuk a házunk főbérlőjének elérhetőségét. Kihozta a léceket, a botokat és a cipőket, majd miután elkezdtük a zsebünkből előhúzni a pénztárcát, közbevágott: „Nem, nem, majd csak akkor fizessetek, mikor visszahoztátok a cuccokat”.
El se hittük, hogy ilyen létezik: odaadnak két komplett sporteszköz-készletet, vaktában, ránk bízzák, mikor hozzuk vissza, és direkt felszólítanak, nehogy előre pénzt adjunk érte…
A cross country sportággal való ismerkedésünknek nem is találhattunk volna ennél ideálisabb helyszínt: állítólag ez a környék rendelkezik a világ legtutibb sífutó terepeivel. Még az autóutak mellett is találhatóak olyan „KRESZ-táblák”, amik azt jelzik: VIGYÁZAT, SÍFUTÓVESZÉLY!
Az első délutáni botladozásom után végre Ildikó is csatlakozott, és péntek délelőtt rávetettük magunkat a házunk mögött található tó jegére. A tavacska nagyjából csontig be lehet fagyva, és rajta több centi vastag hóréteg ül, mi pedig csak suhantunk, suhantunk… Vagyis érzésre, a videókról és képekről visszanézve inkább csak bénáztunk, bénáztunk…
Az elméleti oktatást délután tartottuk, mikor is az Olimpiai Múzeumot látogattuk meg, ami gyakorlatilag az Európa-bajnokság színhelyéül szolgáló Hakons Hall sportcsarnokban található. A kiállítás az olimpiák történetét dolgozza fel, zömében természetesen a házigazdák szemszögéből, vegyítve a nyári és a téli olimpiák eseményeit. Az ott készült képekből mellékelünk párat a galériánkban.
A szombati szünnapon újabb kalandra készültünk: a bob- és szánkópályára terveztünk egy látogatást, ám a helyszínre érkezve zárt kapuk fogadtak minket. Kicsit el is keseredtünk, mikor utánaérdeklődve azt hallottuk, hogy csak délután négytől van nyitva, mivel így az előttünk álló napokon már nem fogunk tudni rá időt szánni.
2010. december 11., szombat
Sífutás a tó jegén
Címkék:
bob,
cross country,
Hakons Hall,
Lillehammer,
Norvégia,
olimpiai múzeum,
sífutás,
síugrósánc,
Sjusjøen,
szánkó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Videót!!! :)
VálaszTörlés