Hóból is megárt a sok

A szombati napon kicsit beparáztunk. Már reggel arra keltünk fel, hogy nem látunk ki az ablakon. Először arra gondoltunk, hogy az előző este elfogyasztott Jelen sörök okozhatták mindezt, de aztán kiderült, hogy mégsem. Megnéztük gyorsan az időjárás jelentést a neten, és kiderült, hogy behavazódtunk. Úgyhogy gyorsan kinyitottunk az erkélyajtót, és rájöttünk, hogy nekünk annyi. Reggelre lehullott egy halom hó.

Mivel előre beterveztük, hogy a szünnapon meglátogatjuk Péterváradot, a helyi várat a "budai" oldalon, úgy gondoltuk, hogy a tervünktől semmi nem tántoríthat el minket. A csarnokig elvergődtünk tehát felvértezve a hótaposóinkkal, majd ott taxikat fogtunk. Természetesen kettőt, mert összesen öten vagyunk. Az elsőben Totya, Márti, Robi foglaltak helyet, míg a másodikban Judit és én.

Már az furcsa volt, hogy a végig előttünk haladó másik taxi tovább ment egyenesen, míg a miénk lekanyarodott a várhoz. Kiszálltunk, és a vár felé kezdtünk felgyalogolni, de ott kb. öt percet töltöttünk, mert kb. a Delta főcímében éreztük magunkat. Ez valami elképesztő! 55 cm havat mondanak az elkövetkezendő másfél napban, de már eddig is lehullott vagy harminc centi. Skandinávia ehhez képest Afrika.

A többiek tehát eltűntek a másik taxival, úgyhogy mi Judittal a "pesti" oldal felé vettük az irányt, átvergődtünk a hídon, majd a két nappal ezelőtt megismert sörözőbe tértünk be átmelegedni, ahová a többieket is irányítottuk. Itt végre ismét találkozott a társaság, majd ismét kiváló volt a hangulat! A kocsmáros úr, miután látta, hogy profi fotós felszerelésekkel érkeztünk, még egy nagyszerű albummal is meglepett minket, amiben Újvidék jellegzetességeit láthattuk, de mindezt valami eszméletlen alpári tálalásban...

Ezután a félméteres hóban valahogy eljutottunk a csarnokig, ahol megint kettéváltunk, Judittal a csarnok melletti jugoszláv kajáldában ebédeltünk, míg a többiek a csarnokban étkeztek. A nap még nem ért véget, de a többi már egy újabb blog keretében folytatódik...