Dimenzióváltásban

A vasárnap és a hétfő már a nyolcaddöntőket jelentette nekünk. Ekkorra több olyan programot is beiktattunk, melyek másnak ebben a halomban eléggé eklektikusnak tűnnének, de velünk talán tompul a kép…

Már napokkal azelőtt megláttuk az 5D mozit, és mivel egyikőnknek sem volt hasonlóban része korábban, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt is. Ugye a 3D alap, negyedikként hozzá jön, hogy mozog a moziülés is velünk, ötödikként pedig süvít a szél, és akár szagokat is kaphatunk.

Hétfőn Ildikóval és a Srácokkal egy Indiana Jones-hangulatú filmet éltünk át, majd kedden Mártival néztünk meg egy Frankenstein-témájú ijesztegetőset. Mindkettő nagyon bejött, a másodiknál pedig a nyakrándulás megúszását is csak a szerencsének köszönhettük.

Hétfőn Ildikóval a szabad órákat újvidéki, cél nélküli barangolásnak szántuk, ellátogattunk a főtér melletti sörözőbe, mely régi villamoskocsiból lett átalakítva. Este a magyar lányok a negyeddöntőbe jutással ajándékoztak meg minket, a vb szervezői meg egy keddi szünnappal.

Mivel korábban mi azt feltételeztük, hogy csapatunk biztosan a csoport első két helye közül az egyiket megszerzi, így azzal számoltunk, hogy a szerdai negyeddöntőben még biztosan Újvidéken leszünk, és csak utána nap kell költöznünk tovább. A csütörtöki és pénteki elbukott meccsek után viszont a hétfő esti továbbjutásunkkal kiderült, hogy szerdán már Belgrádban van jelenésünk. Be is indítottuk a rakétákat, és nagy szerencsénkre a fővárosi főbérlő biztosítani tudta számunkra a szállást már egy nappal korábban. Ezzel nemcsak időt, hanem sok energiát is megspóroltunk, még ha anyagilag picit húzósabb is lett így a menet.

A keddi szünnapon ezért megint búcsúznunk kellett az oly’ sok emléket rejtő Újvidéktől. Először is egy kis bevásárlással, majd mozival, a The Pub törzshellyel, végül egy, a csarnokhoz közeli tradicionális vendéglő látogatásával telt. Az este során pedig Túró Pista cimboránktól is elköszöntünk egy kis szerény házi összejövetel keretében, mely ezúttal is szenzációsan sikerült.

Szerdán aztán pakolás, repesztés Belgrádba, az itteni szállás elfoglalása, aztán a két itteni negyeddöntő volt porondon. Nem mondom, emlékezetünk óta nem volt még világverseny, ami ennyi váratlan fordulatot tartogatott volna… Csak kapkodjuk a fejünket, és tehetetlenségünkben sodródunk az árral…

Csütörtökön felkerekedtünk a csipet-csapattal, hogy bejárjuk Belgrádot. Előzetesen Ildikó tanácsot kért Pityutól, milyen látnivalók maradtak tavaly érintetlenül számunkra. Mikor kiderült, hogy gyakorlatilag minden érdekeset megnéztünk a tavalyi Eb alatt, azt Ildikó a következő mondattal nyugtázta: „Akkor ez azt jelenti, hogy inkább ne menjünk sehová, csak maradjunk otthon, és rúgjunk be?”.

Ehhez képest azért találtunk még néhány csekkolnivalót. Sétálgattunk, fotózgattunk, szívtuk belefelé a hangulatot, aztán egy(-két) frissítő elfogyasztása után nekiláttunk taxit vadászni hazafelére.

Befelé menet két járművel utaztunk, vissza útra viszont szerettünk volna egy egyterűt találni ötünknek. Alig pár perc várakozás után meg is érkezett egy Zafira, azonban hiába mondtuk a sofőrnek, hogy öten vagyunk, nem akarta a hátsó ülésrendszert átalakítani, de lelkesen integetett, hogy bent, az autóban a helyünk. Mi nem is méláztunk egy tizedmásodpercnél tovább, be is vágódtunk négyen a hátsó ülésre, plusz a „főszerkesztő asszony” a sofibá’ mellé. A nagyjából négy kilométer út alatt Márti kb. háromszor elhunyt légszomjban, pár nemzedéknyi csemetét nemzettünk véletlenül a zötykölődés alatt, és megtanultuk, milyen érték is a Lebensraum.

Az étteremben ezután már egy sezlonyon is kényelmes lett volna a dolgunk, de ehhez képest még komolyabb helyünk akadt egy akvárium mellett. Míg mi falatoztunk, a kis koi pontyok vígan csobogtak, egészen addig, hogy már az általunk ipari mennyiségben behelyezett olajbogyó-magok és pizzakockák is immunissá váltak a felszívódásra.

Mikor már a pincér úr is gyanúsan kezdett pislogni, vettük a jelet, hogy itt az idő az angolos távozásra, mielőtt páros lábbal röpülünk toronyiránt.

Még három belgrádi nap vár ránk, várhatóan és vélhetően rengeteg bődületesen orbitális kalanddal.

No para, Nándorfehérvár, bevetésre készen állunk!