2013. december 15., vasárnap

Vigyázz! Medúzaveszély a vödörben!

Minket ismerve, talán nem meglepetés, hogy a  két meccsnap sem telt teljesen eseménytelenül. Először is az előző bejegyzésben található pizza keltett utólag kisebb-nagyobb bonyodalmat. Úgy látszik, az én gyomromra volt a legnagyobb hatással: délelőttől kezdve egyre csak súlyosbodtak a görcseim, így az első mérkőzés félidejében haza is kellett jönnöm, és a nap hátralévő részét fetrengve töltöttem. Mint utólag kiderült, a magyar – román meccs kihagyásával nem vesztettem sokat…

Előtte azonban ellátogattunk az egyik kisvendéglőbe, mely tavaly már nagyon bevált. Márk barátunkkal és osztrák szurkoló cimborájával az Astal Sarenben találkoztunk, ahol egy nagyszerű ebéd elfogyasztása mellett beszéltük ki alaposan magunkat.

Estére pedig a Fradi sajtósa, Brigi volt a vendégünk, aki nálunk töltötte azt az egy éjszakát. Meglepett minket édesapja házi finomságaival (sütőtök- és barackpálinka) és édesanyja süteményével, ráadásul másnap még reggelit is hozott nekünk az egyik szomszédos pékségből. Mondanom sem kell, minden maradéktalanul elfogyott. Még egyszer is nagyon köszönünk mindent, Brigi, igazán jó volt az együtt töltött idő!

Péntek ebédre egy új helyet próbáltunk ki, ahol az étel ugyan mindannyiunknak bejött, de ezt az éttermet biztosan nem fogjuk senkinek sem ajánlani (Restoran Vojvodina). Egyrészt az árak sem voltak túl barátiak, másrészt a kiszolgálás igencsak nehézkes volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ebéd felszolgálása után le sem …ták a fejünket. Az igazi döbbenet viszont a számla kihozatalakor ért minket: az egész kosár kenyeret felszámolták, miközben az öt kenyérkéből mindössze egyet evett meg Totya. Ez máshol nem így szokás errefelé, ráadásul az a tál kenyér átszámolva majdnem 1.300,- forintba fájt.

A csütörtöki és a pénteki meccsnap is csalódást hozott, így jól is jött a szombati szünnap, amikor a többi csoportban sem történt semmi, ezért valóban pihenéssel tölthettük azt. Először egy kis városban császkálást-fotózgatást terveztünk, de mivel délutánig sem oszlott fel az undi ködpára, elment tőle a kedvünk, és inkább a lakásban punnyadtunk…volna, ha persze valami hülyeséget megint ki nem találunk.

Robi és Totya már pár nappal azelőtt bevásárolta a vödrös koktél alapanyagait, és szombat délben neki is láttak „főzni”. A szintén vásárolt vödörbe közel 6 deci vodka, egy üveg Törley pezsgő, és 6 doboz energiaital került. Jégkockakészítő híján egy kislábosban fagyasztottak „jéglábost”, ami a koktélba belepöttyintve úgy nézett ki, mintha egy medúza úszkált volna a tetején. A Samurai Party márkájú szívószálcsodákkal lehetett csak kiválóan arcuk mögé felszívni a veder tartalmát, ami nemcsak bú-, hanem fájdalomfelejtő hatással is bírt. Még Totya is, aki az elmúlt napokban gerincbántalmai miatt csak vonszolta magát az utcákon, most mint egy siheder nikkelbolha, úgy pattogott a Hungária slágereire - egymaga személyesítette meg Rongyláb Tónit és Fred Astaire-t. A videós megörökítés publikálásától Robi kérésére ezúttal eltekintünk…

Vasárnap – ahogy arról már korábban írtunk, - ismét a Mária Neve Székesegyházba voltam hivatalos, ahol az Olvasmány felolvasása is rám várt a múlt vasárnap megbeszéltek szerint. Az elején picit izgultam, mivel korábban még nem nagyon volt részem ilyen szereplésekben, de legyűrtem az akadályt. Ildikó és Totya is elkísértek, fotók is készültek, melyeket mellékeltünk. Mise után a többieket is összeismertettük Robi atyával, aki még apró ajándékkal is kedveskedett nekünk, és megáldotta a további munkánkat. Reméljük, lesz alkalmunk még a jövőben találkozni egymással! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A handball.hu friss hírei