Minket
ismerve, talán nem meglepetés, hogy a
két meccsnap sem telt teljesen eseménytelenül. Először is az előző
bejegyzésben található pizza keltett utólag kisebb-nagyobb bonyodalmat. Úgy
látszik, az én gyomromra volt a legnagyobb hatással: délelőttől kezdve egyre
csak súlyosbodtak a görcseim, így az első mérkőzés félidejében haza is kellett
jönnöm, és a nap hátralévő részét fetrengve töltöttem. Mint utólag kiderült, a
magyar – román meccs kihagyásával nem vesztettem sokat…
Előtte
azonban ellátogattunk az egyik kisvendéglőbe, mely tavaly már nagyon bevált.
Márk barátunkkal és osztrák szurkoló cimborájával az Astal Sarenben
találkoztunk, ahol egy nagyszerű ebéd elfogyasztása mellett beszéltük ki
alaposan magunkat.
Estére
pedig a Fradi sajtósa, Brigi volt a vendégünk, aki nálunk töltötte azt az egy
éjszakát. Meglepett minket édesapja házi finomságaival (sütőtök- és
barackpálinka) és édesanyja süteményével, ráadásul másnap még reggelit is
hozott nekünk az egyik szomszédos pékségből. Mondanom sem kell, minden
maradéktalanul elfogyott. Még egyszer is nagyon köszönünk mindent, Brigi,
igazán jó volt az együtt töltött idő!
Péntek
ebédre egy új helyet próbáltunk ki, ahol az étel ugyan mindannyiunknak bejött,
de ezt az éttermet biztosan nem fogjuk senkinek sem ajánlani (Restoran
Vojvodina). Egyrészt az árak sem voltak túl barátiak, másrészt a kiszolgálás
igencsak nehézkes volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ebéd felszolgálása után
le sem …ták a fejünket. Az igazi döbbenet viszont a számla kihozatalakor ért
minket: az egész kosár kenyeret felszámolták, miközben az öt kenyérkéből
mindössze egyet evett meg Totya. Ez máshol nem így szokás errefelé, ráadásul az
a tál kenyér átszámolva majdnem 1.300,- forintba fájt.
A
csütörtöki és a pénteki meccsnap is csalódást hozott, így jól is jött a
szombati szünnap, amikor a többi csoportban sem történt semmi, ezért valóban
pihenéssel tölthettük azt. Először egy kis városban császkálást-fotózgatást
terveztünk, de mivel délutánig sem oszlott fel az undi ködpára, elment tőle a
kedvünk, és inkább a lakásban punnyadtunk…volna, ha persze valami hülyeséget
megint ki nem találunk.
Robi és
Totya már pár nappal azelőtt bevásárolta a vödrös koktél alapanyagait, és
szombat délben neki is láttak „főzni”. A szintén vásárolt vödörbe közel 6 deci
vodka, egy üveg Törley pezsgő, és 6 doboz energiaital került. Jégkockakészítő
híján egy kislábosban fagyasztottak „jéglábost”, ami a koktélba belepöttyintve
úgy nézett ki, mintha egy medúza úszkált volna a tetején. A Samurai Party
márkájú szívószálcsodákkal lehetett csak kiválóan arcuk mögé felszívni a veder
tartalmát, ami nemcsak bú-, hanem fájdalomfelejtő hatással is bírt. Még Totya
is, aki az elmúlt napokban gerincbántalmai miatt csak vonszolta magát az
utcákon, most mint egy siheder nikkelbolha, úgy pattogott a Hungária slágereire
- egymaga személyesítette meg Rongyláb Tónit és Fred Astaire-t. A videós
megörökítés publikálásától Robi kérésére ezúttal eltekintünk…
Vasárnap –
ahogy arról már korábban írtunk, - ismét a Mária Neve Székesegyházba voltam
hivatalos, ahol az Olvasmány felolvasása is rám várt a múlt vasárnap
megbeszéltek szerint. Az elején picit izgultam, mivel korábban még nem nagyon
volt részem ilyen szereplésekben, de legyűrtem az akadályt. Ildikó és Totya is
elkísértek, fotók is készültek, melyeket mellékeltünk. Mise után a többieket is
összeismertettük Robi atyával, aki még apró ajándékkal is kedveskedett nekünk,
és megáldotta a további munkánkat. Reméljük, lesz alkalmunk még a jövőben
találkozni egymással!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése