A pénteki nap nem tartogatott túl sok meglepetést számunkra. Először a Pelé múzeumot szerettünk volna meglátogatni, ám a taxis a már ismert vasútállomáson tett le minket, ahol semmit nem találtunk, és erre amúgy sem ajánlatos járkálni. Innen elgyalogoltunk a legnagyobb katedrálishoz, majd gyalog vergődtünk el a csarnokig. Sajnos az idő borzasztóan rosszra fordult, szinte egész nap esett, így a büféssel lebeszélt barbecue-partira se tudtunk elmenni. Az este azért jól telt, mert miután bizonyossá vált, hogy a német válogatott nem jut a legjobb 16 közé, és csak a "President Cupban" folytatja, miután hazaért a két német Sandra, eljátszottuk tiszteletükre a Coco Jambo című slágert a Mr. Presidenttől. Szerencsére ezen nem sértődtek meg, úgyhogy ez a dal lett az este és az éjjel slágere. :)A szombati napon viszont nem tétlenkedtünk: délelőtt Judittal, Totyával, Björnnel, Ibivel és Sandra nr. 2-val kipróbáltuk a helyi buszt, és elmentünk Santos legmagasabb hegyére, a Monte Serratra egy sikló-szerű járművel, amelyről például banánfákat is láttunk. Fentről lőttünk pár szép fotót, megnéztük a kis templomot, majd úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk lefelé. Ekkor már olyan 35 fok körül jártunk, hiszen igazi strandidő lett a hétvégére. Lefelé haladva egy szegénytelep mentén vitt utunk, és itt rengeteg kisebb-nagyobb kutyát is láttunk. Az utunk lefelé Jézus 14 stációján keresztül vezetett, igaz, így visszafelé haladva.
Miután leértünk a hegyről, taxival elmentünk a santosi focistadionhoz, mert kinyomoztuk, hogy itt található a "Pelé múzeum". Sikerült is végre rátalálnunk a kiállításra, amely az egyik legsikeresebb brazil focicsapatot, a Santost mutatja be. A pályafutását 16 éves korától 34 éves koráig az együttesnél töltő Pelének, a "Fekete Gyöngyszemnek" külön részleget állítottak a múzeumban. Itt egyébként "Pele"-nek mondják a nevét. Sajnos a stadionba nem mehettünk be, mert edzésidő volt, viszont utána vettünk magunknak pár Santos-cuccot a szurkolói boltban. A gárda jelenlegi legnagyobb játékosa a mindössze 19 éves Neymar, az ő nevével ellátott szuvenírok mindenhol megtalálhatóak.
Innen a stadion mellett lévő egyik szurkolói kocsmába vitt utunk, majd lecuccoltunk a szálláson, és kidöglöttünk a partra, amely szombaton ilyen szép időben teli volt pavilonokkal, büfékkel, és persze csurig volt emberekkel. A hatalmas, már-már riói hőségben többször is csobbantunk, majd az egyik pavilonban Judittal és Totyával rendeltünk egy hatalmas tálat panírozott haldarabkákból. Isteni volt! Időközben megérkezett Márk is, és éppen erre járt lengyel barátunk, Michal is, így készíteni tudunk egy csapatképet is. Ezután úgy döntöttünk, hogy mi sem maradunk ki a jóból, és háromszögeztünk kicsit a Sandra nr. 2 által az egyik reggeli futásnál talált labdával, Márkék pedig pár helyi arccal kezdték el azt a furcsa, ütővel játszandó sportot űzni.
Estére már csak a boltolás maradt hátra, ám odafelé menet kiszúrtuk, hogy a parton valami kirakodóvásár-szerűt tartanak, így lepakolás után megnéztük azt közelebbről is, és vettünk ezt-azt magunknak, illetve ajándékba, majd kipróbáltuk egy néni házitortáit is. Még éjfél körül is nagyon pörgött a part, tele volt emberekkel, még az eddig minden este focizó fiatalok is a buliba készülődtek. Úgy volt, hogy mi is meglátogatjuk a szomszédos "Moby" nevű helyet, de ez a mozgalmas nap annyira lefárasztott minket, hogy fél 1 körül nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése