2011. december 20., kedd

Itthon!!!

Végre itthonról blogolok! :) Kezdem az elejéről: a világbajnoki döntő után elzúztunk a szállásra, ahol csatlakozott hozzánk Márk unokahúga is, Petra, aki Márkkal és Sandra nr. 2-val együtt december végéig még Brazíliában marad, és bejárnak egy-két szép helyet. Dumcsizgattunk, de csak éjjel 1-ig, mert hétfőn korán keltünk. A megrendelt két nagy taxi 11.30-ra időben megérkezett, és az előre beharangozott két órás út helyett kb. negyven perc alatt máris a reptéren voltunk. Itt még vásárolgattunk, kajálgattunk, elbúcsúztunk Sandra nr. 1-től, majd elindultunk a nagy útra.

A mi gépünkkel tartott a norvég aranycsapat, a negyedik helyezett dánok, a dán női fociválogatott, akik meccsére ellátogatott a csapat egyik része valamelyik nap, és az összes skandináv újságíró is. Olyan volt, mintha a csarnok egy részét kivágták volna, és feltették volna a gépünkre. Azt hittük, mindannyiuk az elsőosztályon utazik majd, de aztán beültek közénk a turistaosztályra. :)

Nagy nehezen eltelt ez a botrányosan hosszú 12 óra is, és megérkeztünk Münchenbe reggel 9 óra körül. Itt még majdnem 8 óránk volt várakozni, mert 15.30-kor indult volna csak a gépünk haza. Furcsa volt, mert Sao Paulóban 30 fok volt az indulás délelöttjén, Münchenben pedig 0 fok és havazás várt minket. Igaz, kabátunk nem volt, azért a reptér mellett kialakított pici karácsonyi vásárt végigfutottuk, ebben segített a Lufthansától meglovasított pokróc is. Erőt adott a reptéren kialakított bajor sörfőzde is, ahol nagyon jót kajáltunk, a brazil árakhoz képest fillérekért. Időközben érzékeny búcsút vettünk Ibitől is, aki Oslo felé vette az irányt, csatlakozva ismét a norvég aranycsapathoz.

Végül aztán majdnem 2 órás késéssel indult el Pestre a gépünk, mert a havazás olyan intenzívvé vált (reméljük, felénk tart, és karácsonyra ideér!). Az út maga mindössze 50 perces volt, de mindhármunknak sikerült végigaludnia, mert olyan fáradtak voltunk már, hogy majdnem elhaláloztunk. Végül 18.30-ra megérkeztünk, a csomagjainkat hiánytalanul megkaptunk 10 percen belül, tehát továbbra is örömmel mondhatom, hogy egy gyufaszálunk sem veszett el az elmúlt három hét alatt.

Blog-özönünk még nem ért véget, összeállítottunk egy-két érdekes olvasmányt Brazíliával kapcsolatban. Hamarosan elolvashatjátok itt azokat is.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok az elmúlt hetekben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A handball.hu friss hírei