Igen hamar sikerült felkelnünk, azaz átállni az itteni időre már a megérkezésünk utáni második napon. Reggel nyolckor indultunk, leintettük az első utunkba kerülő taxit, amely baráti áron, nagyjából 2500 Ft-ért elvitt minket a kb. 10 km-re található Krisztus szobor aljához, ahonnan egy fogaskerekű vasút vitt minket magához az Úrhoz fejenként 6000 Ft-ért. Az út maga úgy 25 perces volt, de igen érdekesnek bizonyult, láthattuk például az őserdő rejtelmeit, mint például a fákon tanyázó fura sárga "alien" kinézetű képződményeket, amelyekről kiderült, hogy valamiféle kávéfajták.Miután megérkeztünk a Megváltó Krisztus szoborhoz, bátran állíthatom, hogy mindannyiunk számára életünk legmeghatározóbb pillanata következett el. Középen maga a Megváltó, körben pedig egész Rio, a Maracana stadion, a lagúna, ezer sziget és szigetcsoport, a hegyek és dombok, egyszóval nem tudjuk leírni mindazt, amit láttunk. Beszéljenek helyettünk ezúttal is a képek!
Egyébként a Megváltó Krisztus szobor tövében egy kis templom volt kialakítva, ahol megválasztása után nem sokkal, még 1980-ban II. János Pál is tiszteletét tette. Nos, ebbe a pici templomba tért be Judit is, aki éppen egy olasz nyelvű misét hallgatott végig, és elmondása szerint mindent szót értett. Lefotóztuk őt is, lásd képek!
Miután kigyönyörködtük magunkat, ismét felszálltunk a fogaskerekűre, ahol ezúttal egy komplett szamba-zenekar fogadott minket, akik bevontak minket a közös zenélésbe és táncolásba. Természetesen nem kellett kétszer kérniük! Lásd a csatolt videót!
Ezután egy kis erőt merítettünk a szálláson, majd elindultunk bank automatát keresni a környéken. Ez nem volt túl egyszerű, mivel itt a bankok 90 százaléka kizárólag helyi lakosokra és bankkártyákra specializálódott, így természetesen az automaták is kizárólag portugál nyelven értenek. Ami nem is lenne probléma, hiszen az elmúlt két napban rájöttünk, hogy az itteni nyelven kiválóan megértjük magunkat beszéd formájában, de az írott szavak továbbra is elég bonyolultnak tűnnek. Szó, ami szó, sikerült végre pénzt levennünk, aztán találtunk végre egy sokkal olcsóbb kilós kajáldát, mint a tegnapi. Itt kb. 3000 Ft egy kilónyi adag, és sokkal nagyobb a választék is. Ezek a brazilok nagyon tudnak főzni...
Nos, a kajálda után a partra vezetett az utunk. Érdekes, mert bár az eső elkezdett esni, mégsem éreztük hidegnek, mert 25 fok körül volt a hőmérséklet. Betértünk egy növényeket árusító helyre. Úgy döntöttünk, hogy minden gyümölcsöt megveszünk, amiket eddig még nem láttunk. Ez olyan jól sikerült, hogy egy részüket még a kasszás srác sem ismerte, segítséget kellett kérnie a kolléganőjétől. Reméljük, reggel végig tudjuk kóstolni őket. Lásd fotók.
Innen már egyenes út vezetett a Copanabanára, kedvenc helyünkre. Nagyon furcsa, mert itt nagyjából két percenként akarnak ránk sózni mindenféle gagyi terméket, fürdőlepedőt, rákocskákat, kulcstartókat, és amiket el tudtok képzelni. Mi viszont megtaláltunk a legkedvezőbb árú part menti bódét, ahol átszámítva 600 Ft-ért árulják a Caipirinhát. Megfigyeltük, nem fukarkodnak a cuccal, hiszen egy két decis koktél fele (!) jelenti a hely rumot, azaz a Cachacát. Pár ilyen dózis elfogyasztása közben órákig csücsültünk, illetve csobogtunk az óceánban. Szerencsére közben a nap is kisütött, így kiélveztük Rio összes gyönyörű adottságát.
Furcsa egyébként, mert előzetesen arról értesültünk, hogy itt mindenki szupermodell alkatú. Nos ez közel sincs így, hiszen gyakorlatilag mindenki egy betonkeverőre hasonlít, így cseppet sem izgulunk, hiszen nem lógunk ki a sorból!
Egyszerűen szavakban nem tudjuk leírni, milyen csodálatosan érezzük magunkat. Reméljük, a képek valamennyit vissza tudnak adni abból, amit átélünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése