2011. december 14., szerda

Lost in São Paulo

Vasárnap este még lementünk a partra Judittal és Totyával egy kicsit ökörködni, hiszen tudtuk, hogy másnap szünnap van, úgyhogy ráérünk aludni. Amúgy is eltolódott az alvási fázisunk, éjjel kettőnél előbb nem igen kerülünk ágyba, viszont délnél előbb sehová se nagyon indulunk el.

Hétfőn kitaláltuk, hogy elmegyünk hajókázni a szomszédos kis szigetekre. Ismét hárman kerekedtünk fel, és elindultunk a vízben gyalogolva az Aquarium irányába, mert a kikötő még annál is távolabb van. Útközben összefutottunk két angolai játékossal, és persze kötelező volt velük lefotózkodni, mert Angola csapatával kifejezetten szimpatizálunk. Szóval, Santos partját hét csatornára (Canal) osztották, és mi középen, a hármasnál laktunk. Ez azért volt jó, mert mindent viszonylag gyorsan meg tudtunk közelíteni, ami a part környékén volt.

A kikötő bő másfél órás sétára volt úgy, hogy a vízben gázoltunk egy jó darabig. Sajnos odaérve kiderült, hogy innen csak egy kb. három percre található félszigetre visznek át egy komppal, majd elküldtek egy másik kikötőbe, ahol azt mondák, hogy tőlük már ötperces menetidő várható ugyanoda. A szigetekre nem megy turistahajó. Emellett szuvenír boltot sem találtunk Santosban, tehát az üzleti érzékük gyakorlatilag nulla.

Visszafelé már taxival mentünk, mert borzasztó volt a hőség, aztán gyorsan le is telepedtünk a házunk elé Ibi és Björn mellé, később pedig Sandra n2. 2 is csatlakozott. Jó pár óráig lazítottunk, majd megismerkedtünk egy helyi angol tanárnővel, Rosanával, aki megígérte, hogy este megtanít minket szambázni. Miután lemostuk magunkról a több kilónyi homokot és átöltöztünk, hárman (Judit, Sandra nr. 2 és én) átugrottunk Rosanához, aki egy-egy olyan nyakláncot adott át nekünk, amelyet négy éve elhunyt húga készített. Nagyon megható és egyben megrendítő élmény volt.

Itt még hallgattunk egy kis zenét, beszélgettünk, majd egy Váci utca-szerű helyre vitt minket idegenvezetőnk, ahol ettünk is egy jót. Egy időre csatlakozott hozzánk a holland válogatott kapusedzője is, de végül csak mi hárman maradtunk Rosanával és Judittal. Kettejük igazi lelki társra találtak egymás személyében, egészen sokáig beszélgettek az élet nagy dolgairól, én pedig két riói katonával értekeztem a brazil foci helyzetéről - portugálul. Egyikük Vasco, másikuk pedig Corinthians-szurkoló, de azért jó barátok.

Kedd délelőtt nagy pakolászás vette kezdetét, mert készültünk a são paulói útra. Szerencsére ráértünk, mert délután háromra jött csak értünk a megrendelt mikrobusz. Így egy kicsit drágább volt az út, mintha helyi járattal utaztunk volna, viszont nem kellett taxikkal szenvednünk, amíg ahhoz eljutunk. Délutánig még ki tudtuk élvezni a az utolsó santosi hullámokat, majd kezdetét vette a tortúra, hiszen hiába értünk bő egy óra alatt São Pauloba, a sofőrünknek fogalma sem volt, merre lehet a szállásunk, GPS-e, térképe pedig nem volt. Így több mint két órát tekeregtünk Brazília legnépesebb városában (20 millió fő!) kérdezősködve, mire meglett az apartman.

Ez a lakás egyébként sokkal kulturáltabb, mint a santosi, nem is csoda, hiszen 2006-ban épült. 4 hálószobát, és 3 fürdőt is találhatunk benne, és hatalmas, 130 m2. Igaz, kell is a hely, mert nyolcan vagyunk, nemsokára pedig már kilencen leszünk. Az apartman egy folyamatosan gondozott, hatalmas, zöld lakóparkban található teli furcsa növényekkel, és érdekes nagy bogarakkal, furcsa madár (vagy majom) hangokkal, szóval, olyan, mint egy őserdő. A lakóparkba csak komoly biztonsági intézkedések után tudunk bemenni, amit nem bánunk, mert így tuti biztonságban vagyunk ebben a hírhedt városban. Sajnos Internetünk ezen a szálláson sincsen, de eddig háromból három olyan lakást vettünk ki, amelynél előzetesen fel volt tüntetve az Intenet, aztán semmi nem lett belőle.

Érdekes egyébként, mert a csarnok csak olyan 10-12 km-re van a lakástól, mégis 1 óra 20 perc alatt értük be úgy, hogy taxival elmentünk a metróig, innen átszálltunk kétszer is egy-egy másik vonalra, majd még egy 15-20 perces gyaloglás is következett. A másik társaság jobban járt, kipróbálták azt, hogy a teljes utat taxival tették meg, így fél óra alatt ideértek, és az ár sem volt olyan drága (40 buznyák/4 fő).

Holnap szünnap, amit még nem tudunk, hogy mivel ütünk el, mert a város első ránézésre olyan, mint Miskolc, csak még csúnyább, és nem túl sok érdekes turisztikai látványossággal rendelkezik. Igaz, előzetesen tudtuk, hogy kb. erre számíthatunk, ezért is szakadt meg a szívünk, amikor el kellett hagynunk Santost.















2 megjegyzés:

  1. Hello!
    I'm so sorry about the match against Spain... and for Angola, my second team. Well, the show must go on.
    So you are in São Paulo! Yes, the traffic is terrible and causes terrible waste of time. :-(
    São Paulo is the mecca of the so-called business tourism. Business fairs, specialized trade, shows performed by superstars... São Paulo is the center of all this stuff here in Brazil.
    There are many websites with tips, like http://saopauloegratis.wordpress.com/ - free stuff in SP - and http://descobrindosaopaulo.blogspot.com/ - although they recommend some places in the downtown which may be unsafe and degraded. But, if you are curious about the downtown, just check this: http://caminhadanoturna.com.br/caminhada.htm - free guided tours. And, if you want to talk in Hungarian to a local inhabitant and get some tips, try the Hungarian Association: http://www.ahungara.org.br/ or the consulate.
    Have a nice stay!

    VálaszTörlés
  2. Hello Lia,

    Thank you for the useful informations, but now we only have one free day, and I guess we'll sleep a lot, then will stay at the accommodation and make some Lecsó. :)

    VálaszTörlés

A handball.hu friss hírei