2011. december 4., vasárnap

Mise az óceán partján

Szombat este végre megérkezett Ibi csomagja, hurrá!!! Szombat reggel pedig megérkezett Marcus is, a lakás tulajdonosa, mivel Ibi telefonon jelezte felé, hogy nincs minden rendben. Nem kaptunk például huzatokat, lepedőket, és ágyneműket, csak valami nem túl kellemes illatú lópokrócokat. Szóval, Marcus hozott vagy egy tonna ágyneműt, és átadta a saját USB Internet eszközét is, majd - bár angol tudása nem sok volt - nagyjából két órán át csevegett a többiekkel. Az Internetet továbbra se sikerült megosztanunk, úgyhogy egyelőre a csarnokból netezünk, ami nem is olyan nagy baj, hiszen így jóval nagyobb társadalmi életet tudunk élni. Apropó, lakás: találtunk egy csomó konyhai eszközt, amelyek nagyjából a 18. századból származnak, ezeket nagy röhögések közepette le is fotóztunk, ráadásul a második éjszaka leszakadt az egyik ágyunk!

Nagy nehezen, de találtunk végre egy kilós kajáldát is a szállásunk környékén, bár nem olyan nagy a választék, mint Rióban, és nem is olyan olcsó, 33 buznyák egy kiló, de azért örültünk neki.

No mindegy, elkezdődött a vb, belaktuk a Santos Arénát, és sokkal jobb körülményekre leltünk, mint amelyeket előzetesen vártunk. A szervezők is nagyon barátságosak, és mindenben segítenek, amiben csak tudnak. Például nem volt olyan elosztónk, ami az itteni áramforrásokhoz használható lenne, így két szervező elrohant egy boltba, és vett egy halommal. Mikor kiderült, hogy véletlenül rossz fajtát vettek, ismét biciklire pattantak, és gyorsabban suhantak, mint Lance Armstrong, mert a bolt csak délután kettőig volt nyitva, ők pedig tíz perccel előtte startoltak a csarnokból... Mindenféle picike helyi szendvicsekkel és rágnivalókkal is szolgálnak és jéghideg, frissen préselt mangó, valamint narancslé is megtalálható. Maga a csarnok is egész jól néz ki és hatalmas a hangulat - köszönhetően a nagyjából kétszáz norvég szurkolónak, a brazil dobosoknak és szambatáncosoknak. A "Mixed Zone", azaz ahol a játékosokkal értekezni tudunk azért hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen nagyjából 5x5 méteres, és oda sűrítenek be mindenkit. Igaz, újságíró nem sok van, nagyon kevesen jöttek el ide a világ végére.

Az első munkanap végén nem is kellett taxit hívnunk, mert az egyik szervezővel annyira összehaverkodtunk, hogy egy mikrobusszal kidobtak minket a szállásnál. Ott még nagyjából éjjel kettőig dumcsiztunk. Fő témánk norvég Björn zrikálása volt. Barátunk alapvetően igen öntelt olimpiai és Európa-bajnok csapatával kapcsolatban, de most végre visítva röhöghettünk azon, hogy az első napi vereség után a csoport utolsó helyén áll Norvégia!

Reggel Judittal ellátogattunk egy misére a legszebb helyi templomba (http://www.bsaembare.com.br), amelyről kiderült, hogy közvetlen az óceán partján van, a szállásunktól nagyjából tíz perces sétára. Bár én abszolút nem vagyok templomba járó ember, a hangulat mégis magával ragadott, és olyan gyönyörűen előadott dalokat hallottam, hogy padlót fogtam. Judit hozott magával egy úgynevezett Adoremust, amely az aktuális mise menetrendjét tartalmazta magyarul, így mindig tudtuk, hogy éppen miről van szó.

A szertartás után még kisétáltunk a partra a szokásos koktélra, majd visszamentünk a szállásra. Utána bevásárlás következett, aztán a csarnok felé vettük az irányt. Apropó: a brazilokkal abszolút minden rendben van, imádjuk őket, és persze a vb-n is ők a favoritjaink, de hogy milyen szinten le vannak lassulva, az elképesztő. Nagyjából délelőtt tíz körül kelnek, és utána sem pörögnek fel túlzottan. A boltokban, és egyéb árusító helyeken olyan a kiszolgálás, mintha lassított felvételek lennének. Ha hárman állnak előttünk a sorban, akkor is minimum fél órán keresztül kell várakoznunk. Furcsa, de mégsem háborog ezen senki...

Szerencsére javul az idő is, a tegnapi 20 fok, és kis esőszitálás után ma olyan 27 fok körül volt, és viszonylag napos, fülledt idő, szóval teljesen korrekt. A strand is tele volt, itt rengeteg a szörfös is, és a hullámok tekintetében is mérsékeltebbnek tűnik, mint a Copa. Napközben tele van a part kitelepülő kis büfékkel, és nagyon pörög minden. Ha bármit rendel az ember, rögtön leültetik a partra egy nyugágyra egy napernyő alá, és odavisznek egy kis mobil asztalkát is.

Holnap szünnapunk lesz, szóval még ki kell találnunk, mivel töltjük el. Páran átmennek Sao Pauloba a többi meccsre, de a társaság nagy része itt marad. Ötleteink már vannak, majd reggel átbeszéljük, mi legyen. Mindenesetre ma már vettünk egy üveg Cacachát, nádcukrot, limeokat, jégkocka készítő zacskókat és szívószálakat. Hamarosan kiderül, mire megyünk velük.

6 megjegyzés:

  1. Üdvözöljük!
    Sajnos a Google Translator nem segít, hanem megpróbálja követni a blog és a honlap. :-D
    Gratulálunk!

    VálaszTörlés
  2. Köszönet minden beszámolóért, útinaplóért! Helyettem is élvezzétek a brazil létet, és írjatok, írjatok, írjatok...
    Külön öröm számomra a gyors információ: alig volt vége a német-montenegro meccsnek, máris hallhattam a német szövetségi kapitány nyilatkozatát!

    VálaszTörlés
  3. Bom dia Lia. Obregada. See you in Sao Paulo?

    VálaszTörlés
  4. Szia schwartzgabi! Köszi a dicséretet! Igyekszünk írni, amint net közelbe kerülünk, ez gyaníthatóan a meccsek napján lesz. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    I would surely go to Ibirapuera, but now I'm living in Brasilia... watching the matches online!

    VálaszTörlés
  6. Cool! So we will meet for sure. Find our handball.hu flag in the arena. ;)

    VálaszTörlés

A handball.hu friss hírei