2011. december 7., szerda

Találkozás a tenger élővilágával

Reggel ébredés után lementünk a házunk elé, az óceánpartra, végigsétáltunk a víz szélén a pár kilométerre lévő Aquariumba, fotóztunk pár pingvint, majd hazafelé maracujás cukornádat kortyolgatva medúzákat és rákokat fotóztunk az óceánban állva. Mikor ezt meguntuk, ledöglöttünk egy nyugágyba némi Caipirinháért.

Nos, valahogy így hangzana ez a bejegyzés, ha nagyképűzni szeretnénk, de mi nem olyan családból származunk! Kezdjük is az elejétől a sztorit.

Reggeli programként az Aquariumba indultunk, ami a mi Tropicariumunkhoz hasonlatos hely volt, sok érdekes hallal, teknősökkel és pingvinekkel. Láttunk pangasiust is, meg is kérdeztük róla az ingyenesen és önkéntesen mellénk szegődött alkalmi idegenvezetőnket, hogy ugye ez az ehető változat, amire annyit válaszolt: „Iiiiiiiiiiiiiiiigen, bár eléggé rossz, homokízű hal”. Ennél már csak az volt viccesebb pillanat, mikr a utolsó teremben találtunk egy derékmagasságban lévő nyitott akváriumot. Ildikó mondta is, hoy ez lehet az állatsimogató, amiről előzetesen a neten olvasott. El is kezdtük lelkesen tapizni a tengeri sünöket és csillagokat, mikor a rögtönzött idegenvezető odaért, és közölte, hogy nehogy megfogjuk őket, mert az nagyon veszélyes ránk nézve. Hát, ebbe idáig nem gondoltunk bele, hogy nem a cápáktól, hanem egy picuri, növényszerű süntől kellene óvni a testi épségünket!

Ezt a programot gyorsan letudtuk, és az Aquarium melletti főtt kukoricásra vetettük magunkat. Meglepetésre itt úgy szolgálnák fel alapjáraton a kukoricát, hogy levagdossák a szemeket a csőről egy kis tálkába, majd ezután jöhetnek a fűszerek (só és olvasztott vaj). A másik mozgó árusnál szereztünk egy kis cukornádból és maracujából helyben készített üdítőt, majd hazafelé vettük az irányt a parton. Útközben érdekes vízi állatokkal találkoztunk, készítettünk is róluk pár képet.

Ildikóval leültünk a házunkhoz legközelebbi folyadék-árushoz egy-egy Caipirinhára, ezúttal azonban nem a lime-os verziót választottuk, hanem az egyikőnk mangósat, míg másikunk kiwiset kért. Hamarosan meg is jelent egy ötven körüli férfi, és kedvesen mosolyogva megszólított minket. Kiderült, hogy ő az italárus srác apukája, aki az itteniekhez képest nagyszerűnek megítélhető módon kommunikált angolul is. Elnézésünket kérte, hogy öt percre el kell mennie, majd láttuk, hogy ez azért volt, mert bement egyet csobbanni a vízbe. Miután kijött, hozott magának egy sört, és leült mellénk beszélgetni. Megígérte, hogy a következő napokban megtanít minket egy új sportra, aminek a nevét nem ismertük. Annyit tudunk csak róla, hogy ütőkkel és labdával játssza két ember, és nem a tenisz az. Majd meglátjuk. Kérdeztük, röplabdája van-e, mert szeretnénk a többiekkel játszani egyet valamikor. Sajnos az nincs neki, de rögtön segítőkészen felajánlotta, hogy szerez nekünk az egyik barátjától. Ezután meginvitált minket a péntekre tervezett barbecue-partijára, ami ott lesz, a strandon, a bódénál. Nos, majd meglátjuk, mi lesz ezzel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A handball.hu friss hírei