2011. december 3., szombat

Búcsú Riótól, üdv, Santos!

Mivel a riói szállásunkon csak két napig sikerült csakliznunk kóbor netet, így most van mit behozni írásilag az elmúlt két nap eseményeiből. A második, és legnagyobb szívfájdalmunkra utolsó komplett riói napunkat a Cukorsüveg-hegy meglátogatásával nyitottuk. Előzőleg nagyon féltünk, milyen időjárás vár aznap ránk, hiszen ezt a programot kizárólag verőfényes időben érdemes beiktatni, különben semmit sem látni onnan fentről. Az aktuális taxi secperc alatt elrepített a felvonóhoz. Innen két külön libegőzéssel jutottunk el a végcélhoz. A reggel kilenc órai indulás ellenére is már több mint harminc fok fogadott minket, és ez a nap folyamán csak egyre keményebb lett!

Ejtsünk néhány szót a Cukorsüveg-hegyről. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezen áll a Megváltó Krisztus, ám az portugál nyelven a Corcovado tetején található, míg az előbbit Pao de Acucar-nak nevezik. Gyakorlatilag a Riót körülvevő sok kis sziget egyike ez, amin egy 396 méteres domb magasodik. Az első felvonó egy másik, közelebbi szigetecskére-dombocskára vitt fel minket, majd onnan suhantunk tovább egy másik libegő szerkezettel. A látvány ismét csak szavakkal leírhatatlan volt, ahogy szó szerint a lábunk alatt terült el ez a csodálatos város. Igaza van az útikönyveknek: ide valóban akkor érdemes már feljönni, mikor Rio egyéb nevezetességeit már a háta mögött tudhatja az ember, hiszen így nagyon jó érzés felülről nézve nosztalgiázni az elmúlt napok eseményein, és rápillantani egy másik szemszögből arra, amit már átélt.

Lefelé menet a köztes szigetecskén a korai, tíz órai időpont ellenére engedélyeztünk magunknak egy-egy Caipirinhát, mert hát mégis csak egyszer élünk, nem? Az árnyasban hűsölve egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk lévő fán vígan játszadozik pár aprócska termetű majom, valamint eddig számunkra ismeretlen madarakat is láttunk. A terasztól balra terül el a város egyik legnagyobb reptere, ami háromnegyed részt a vízen fekszik, így fantasztikus volt felülről nézni, ahogy a nagy utasszállító gépek mellettünk kanyarodnak rá a leszállópályára, majd landolnak.

Ezután visszanyomultunk a szállásunk közelébe, beszereztünk néhány giccses szuvenírt, benyomtunk az egyre inkább már szokásossá váló kilós kajákból, majd egy igazán fontos feladatot kellett teljesítenünk. Az előző napon ugyanis a hullámok megtréfáltak minket, és a napszemüvegeinket lemosták a fejünkről, így ezek helyett újakat kellett beszereznünk. Ez elsőre nem tűnt könnyű feladatnak, pláne, hogy az utcai hőmérséklet-kijelzők már 41 fokot mutattak. Végül azonban a kedvenc helyünk, a Copacabana ebben is a segítségünkre sietett. Míg a boltban 2-300 real alatt meg sem mutatták az árut, addig a parti mozgó árus fejenként tízért vágott hozzánk egyet-egyet.

Apropó, ami a strandi árusokat illeti: gyorsan törzsvendégekké váltunk az 5 reálos Caipirinha-bódésnál, és a homokban caplató sörösnél is, aki már a második napon baráti vállveregetéssel köszöntött minket. Ebben az országban hihetetlen barátságosak az emberek: mindenki mosolyog mindenkire, és bár rögtön leszűrik, hogy nem beszélünk „brazilul”, ez sem csökkenti a lelkesedésüket, csak karattyolnak nekünk tovább, heves karmozdulatokkal magyarázva a lényeget.

Sandra és Ildikó az előző két strandon töltött délután tapasztalataiból kiindulva ezúttal nyugágyat és napernyőt is bérelt, a három cuccért összesen tíz reált, azaz 1.300 Ft-ot kicsengetve. A szórakozásunknak azonban körülbelül két és fél óra után egy erőteljesen feltámadó szélvihar vetett véget, ami elemi erővel csapkodta hozzánk a homokot. Kár, pedig már sikerült nagyon összebarátkoznunk két fiatal helyi lakossal, akik még a hátizsákjukat is ránk bízták, mialatt csobbantak az óceánban.

Este összepakoltunk, hogy a kora reggeli indulásunk zökkenőmentes legyen. Ez a péntek reggel esővel, ködpárával, és mindössze 20-22 fokkal fogadott. Ahogy Sandra találóan megfogalmazta: „Rio sirat minket, hogy el kell válnunk”.

A buszállomásra egy fiatal taxisofőr vitt minket, ő volt itt eddig az első, aki folyékonyan beszélt angolul, így kellemesen elütöttük az időt. A busz maga hipermodern volt, extra kényelmes ülésekkel, ami igazán megkönnyítette volna az előttünk álló cirka 500 kilométer, és 8 órás út leküzdését. Az egyéb dolgokra viszont nem tudtunk felkészülni, ezek közé sorolhatjuk az őrült sofőröket és a katasztrofális útviszonyokat. Az út végül több mint 9 órányira sikeredett Santosig, de a látvány minden értelemben lenyűgöző volt.

Nagyjából ugyanezt az útvonalat már megtettük Rióba menet a repülővel, de egészen más érzés volt mindezt szemmagasságban, testközelből is megtekinteni. Mindenfelé hegyek-völgyek-dombok fogadtak, néhol őserdős területekkel. Sao Paulóban és környékén döbbenetes nyomortanyákat is láttunk, majd közvetlenül Santos előtt egy hatalmas hegyen vitt át az utunk, szerpentinekkel, ám a szakadó eső és a pára miatt erről sajnos sem videót, sem képeket nem tudunk mutatni. A hegyen már csak 14 fok volt a külső hőmérséklet, ezen már el is kezdtünk aggódni, ám Santosba érve már 20 fok fogadott.

Ibolya és norvég Björn már korábban megérkeztek, és hamarosan Márk is ideért. Ibolyának sajnos elkeveredett a bőröndje, de a mai napra ígérték az érkezését. Majd meglátjuk… A csipet-csapat le is csettegett némi vacsoránakvaló felkutatására, ezt egy drága, ám annál nívótlanabb helyen meg is tettük. A Caipirinha viszont ezúttal is mindenért kárpótolt. A szállásunk ezúttal kissé gyengébb minőségű, mint amire a fényképek alapján számítani lehetett, de a legnagyobb baj, hogy Internet egyáltalán nincs, így azt mielőbb be kell szereznünk. A kilátás viszont lenyűgöző: a lakás oldalán erkély fut végig, amiről az óceánpartra nyílik a kilátás. Ezt ugyanis eddig nem írtuk, de itt közvetlenül a partot szegélyező utcában lakunk. Tényleg nagyszerű élmény az óceán hullámzására ébredni. Az este zárultával megérkezett Sandra Nr.2. is, aki korábban a német válogatott második-harmadik számú kapusa volt, mostanság pedig az Eurosportnál szokott szakkommentátorkodni. Így, nyolcan fogjuk eltölteni a santosi napjainkat, amiből szerencsére még bőven van előttünk pár.



Pár kép még Santosból:



Még egy videó a Copáról:

video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A handball.hu friss hírei