Örömmel jelentjük, az otthonról való indulást követő harmincadik órában a
handball.hu bevette Szucsout! 1479 km Helsinkiig, onnan újabb kerek 7400 km Sanghajig, és végül még egy óra vonatozás a magyarok vb-csoporthelyszínére. Ennek már röpke tizenhárom órája, és túl vagyunk az első alváson is.
Az elutazást megelőző nehézségeink az itteni új szállás megtalálásával nem zárultak le: a start előtti este kaptunk egy sms-t a légitársaságtól, hogy sztrájk miatt egyes járatok késhetnek, vagy akár törölhetik is azokat. Gyorsan irány a
honlap a bővebb információkért, de valahogy attól sem lettünk nyugodtak, hogy a szerdai és csütörtöki Sanghaj-Helsinki járat mellett a szerdai Helsinki-Sanghaj sem indult. Ehhez képest mi viszonylag olcsón megúsztuk. Ferihegyről körülbelül fél óra késéssel szállt fel ugyan a gépünk, de így is maradt még a sanghaji járat indulásáig másfél óránk a
Vantaa-n.
Finnországba menet az egyik stewardess hölgytől kiderítettük, hogy a csomaghordók sztrájkolnak a reptéren, hétfő óta minden kaotikus, ezrével állnak az elszállításra váró pakkok. A szállítók munkáját a napokban jelentették be, hogy kiszervezik egy alvállalkozónak, aki az addigiakkal megegyező feltételekkel alkalmazza őket tovább, de ők mégis bizonytalanok, és féltik az állásukat, ezért a sztrájk. Szép dolog a szolidaritás, de most valahogy nem tudtuk, nem tudjuk átérezni a problémájukat.
A Sanghajba tartó gép végül háromnegyed óra késéssel indult, azt mondták, azért, mert be kellett várni a csomagjainkat. Juj, nem baj, az a lényeg, hogy meglegyenek, örömködtünk, és indultunk neki a hosszú útnak. Kínába érkezve minden reményünk szertefoszlott: kiderült, hogy mi az előző napról törölt járat más társaságokkal ide utaztatott utasainak a csomagjait hoztuk magunkkal, a teljes gépnyi velünk utazó turistával együtt pedig a mi bőröndjeink is a finn fővárosban maradtak. A sok kétségbeesett emberrel együtt megrohamoztuk a reklamációs pultot, leadtuk a paramétereket, és megkaptuk az azonosítószámot, amivel naponta érdeklődhetünk, merre jár a cuccunk. Mi pedig abban a ruhában, amiben utaztunk, mindössze a kézipoggyászunkban velünk hozott műszaki felszerelésünk, némi cukorka és a magyar zászló társaságában vágtunk neki Kínának, valamint az előttünk álló feladatoknak. A lényeg, hogy a
handball.hu-nak működnie kell!
A Pudong reptérről a
Maglev mágnesvasúttal utaztunk be a városba. Ugyan nem ez volt a legegyszerűbb útvonal, hiszen közvetlen buszjárattal is eljuthattunk volna a pályaudvarra, de ez egy olyan élmény, amit nem lehet kihagyni, és hónapok óta ezt vártuk. A jegy – aznapi repcsijegy bemutatásával – 40 jüanba került fejenként (1 jüan = kb. 26-28 Ft), az érzés viszont cserébe leírhatatlan, mikor a 30 km-es utat úgy tehettük meg 8 perc alatt, hogy a lebegő szerelvény csúcssebessége
431 km/h volt (lsd. a képen)!
A Longjang Road megállótól taxival mentünk tovább a pályaudvarra. Abszolút gördülékeny rendszert alakítottak ki az itteniek: kis várakozóállások vannak az állomásoknál, egy angolul beszélő segítővel. Neki kell elmondani, hová is akarsz menni, ő lefordítja a csak kínaiul értő sofőrnek, aki már repít is a célhoz. A városon keresztülhajtva csak kapkodtuk a fejünket a nagyjából 15-16 fokos napsütéses időben, annyira más volt minden, mint amit eddig valaha is láttunk.
A legfurcsább az volt, mikor a város jelképeiként is szolgáló
tv-torony, a ”
Sö
rnyitó” és a
Jin Mao-torony feltűntek a látótérben, hiába próbáltuk lefotózni, a nagy szmogtól mindössze körülbelül ennyit sikerült belőlük elcsípni, amit ezen a képen láttok.
A vasútállomáson hatalmas tömeg, és olyan szervezettség fogadott, mintha egy reptéren lennénk – egy igencsak koszos és lepattant állapotú reptéren… Szerencsére ott várt már minket Márk barátunk, aki pár nappal korábban érkezett, hogy legyen lehetősége Pekingben is kicsit körülnézni, ahonnan egy egész éjszakás vonatozással érkezett meg a találkozási pontra. A háromfős társaságunk így négyre bővült, és indult is tovább a vb-csoporthelyszínre, Szucsouba.
A vonatúton mindenki kedvesen mosolygott ránk, aztán nagy meglepetésünkre
a személyzet egyetlen angolul beszélő tagja - kissé zavarban - odajött hozzánk, hogy kérhetne-e egy kis segítséget. Mindenféle jegyzetpapírokat halászott elő a zsebéből, amiken olyan általános mondatok voltak, melyekkel a külföldi utasokat segítheti.
Az angol mellett fonetikusan is jegyzetelgetve volt a cetlikre, nekünk pedig abban kellett segíteni neki, miként is kell(ene) helyesen kimondani a szavakat. Szerény tudásunkkal természetesen szívesen segítettünk neki. Persze ehhez nagy könnyebbséget jelentett a Márk által előre a vonatútra beszerzett rizspálinka elfogyasztása is - a pálesz benyelése után akár még szuahéliből is simán nyelvleckét rögtönöztünk volna a srácnak!
Némi kardoskodás és félreértés-oszlatás után a szállásunk ajtaja is becsukódott rövid időre, Skype a családdal, és azonnal uzsgyi a csarnokba, ahol átvettük az akkreditációt, és belenéztünk a magyar csapat edzésébe. A legfontosabb problémát – úgy tűnik – sikerült kijavítani, ugyanis a kínai szervezők egyedül a sajtóközpontban akartak nekünk Internetet biztosítani, ami elég nevetséges dolog, és gyakorlatilag tönkretette volna a következő hetekben ránk váró munkát. Végül kiegyeztünk abban, hogy ha viszünk magunkkal netkábelt, akkor a vezetékesre a sajtószektorból is felcsatlakozhatunk. Széles, önelégült vigyorral jelentettük ki, hogy „no problem”, magunkban meg csak röhögtünk, hogy milyen jó, hogy az eddigi évek tapasztalataiból kiindulva ezzel is készültünk, na meg persze, hogy ezeket a kábeleket is a kézipoggyászba csomagoltuk!
A csarnokban tett rövid kirándulás után egy gyors vacsi erejéig belekóstoltunk a helyi ízekbe, utána egy szupermarketben vadásztunk pár darab alsóneműre, zoknira, hogy legyen mit felvenni, amíg a csomagjainkat meg nem kapjuk, aztán egy taxi szinte szó szerint a hotelba repített minket – a városon belül 90 km/h-val cikázó elmebeteg sofőr nem igazán adott nekünk lehetőséget a város esti fényeinek megcsodálására.
Nem kis fejtörést okozott ennek a következő bejegyzésnek a közzététele. Azt előre tudtuk, hogy vannak bizonyos weboldalak, amiket a kínai kormány tiltólistára tett, de azt nem gondoltuk volna, hogy ezen mi is szereplünk! Egy kis technikai ügyeskedéssel végre mostanra vált itt is elérhetővé és szerkeszthetővé az útinaplónk, és igyekszünk is minél sűrűbben kihasználni ezt!
A csapatnak sok sikert az első csoportmérkőzésen,
Tunézia ellen!
December 23-án, finnországi idő szerint - a tervezett 9.30 helyett - 10 óra magasságában végre elindulhattunk Budapest felé. Természetesen ez sem mehetett zökkenőmentesen, de a Finnair ezúttal ügyesen még tovább rombolta a maradék kis renoméját is.
