Ezt a bejegyzést a szállásunknak, illetve az ahhoz kapcsolódó történéseknek szeretnénk szentelni.A lillehammeri csarnoktól 27 km-re található a hét tó vidékének (Sjusjøen) egyik tava, melynek partján béreltünk egy kis faházat, fejenként nagyjából tizedannyi áron, mint amennyit egy hotelért kellett volna kifizetnünk. Egyébként is az ilyen kis házak, lakások, apartmanok hívei vagyunk már évek óta, és nem csak az anyagi szempontok miatt, hanem mert ezeken a helyeken a saját kis életterünkben, egymás között élhetjük a mindennapjainkat, családias környezetben.
Azt viszont egyikőnk sem gondolta előzetesen, hogy ez a tó egy völgy közepén fekszik, erdőkkel körülölelve, ahol jó esetben ötszáz méterenként akad egy házikó. Amikor a tulajdonos csak nagyjából körülírni tudta, merre van az ő háza, ahol a kulcsot átvehetjük, még mindig nem sejtettük, mi is vár ránk. Azonban mikor az adott paraméterek alapján, az Interneten megkeresett koordinátapont felé közelítettünk, egyre elképesztőbb élményben lett részünk. A totális sötétségben először egy kicsit, majd egy nagyon is meredek úton hajtottunk, ami egy idő után elkezdett ereszkedni, végül a tanyák elhagyása után egy erdőbe torkollott, és a nagy fenyves erdő túloldán, a semmiből egyszer csak felbukkant az adott cím. A tulajdonostól párszáz méterre, két tisztásnyival arrébb aztán ott pöffeszkedett a kis kunyhónk, csalogató hangulatvilágítással az ablakaiban.
Érkezésünkkor még csak a házikó otthonos belsejét élvezhettük, reggel pedig alig vártuk már, hogy felkeljen a nap, és meglássuk a tavat. A mellékelt képeken megnézhetitek, milyen kilátás tárult elénk. Ha az ember az ünnepek előtt igazi karácsonyi hangulatra vágyik, ide látogatva egészen biztosan megkapja azt is. Havas fenyőerdők, fából készült házikók, kedves kis dekorációk, minden egyben van. Ami egyedül rémisztő lehet, az a hőmérsékletbeli különbség hazánkhoz képest: lassacskán mi is megszoktuk a látványt, hogy reggelenként, az autó elindításakor -23, -26 fokot mutat a rendszer, és hogy a több rétegnyi ruhától egészen robotossá válik a mozgásunk.
Van viszont egy kis izgalommal vegyes várakozás, ami mindenért kárpótol minket. Az első reggelen a házunk kertjében felfedezni véltünk valami rén- vagy jávorszarvas nyomokat (vagy valamit, amit mi annak akartunk gondolni), és innentől indult a kis csalogató játékunk. Otthonról hoztunk magunkkal finom kis magyar almákat, ebből egy-egy darabot kirakunk a teraszunk korlátjára, és izgatottan várjuk, mikor veti rá magát az állatka. Szerda éjjel, a csarnokból hazaérkezve végre nem volt már a helyén az alma, ám reggelre megtaláltuk lent, a hóban. Tudományosan elemeztük a belőle hiányzó darabka széleit: egyikőnk jávorszarvasra, míg a másik egy madárra tippelt, közös nevezőre pedig eddig még nem jutottunk a kérdésben. Viszont pont a bejegyzés írása közben hirtelen hatalmas hangzavart hallottunk a teraszról: egymást félrelökve rohantunk kifelé a nagy találkozásra, ám csak téves riasztás volt. Szó szerint az arcunkra fagyott mosollyal néztük a szél által felborított sífelszerelést...
A helyszín megközelítése, illetve az onnan való kijutás világosban sem egyszerű: vannak szakaszok, ahol a sofőrön kívül mindenkinek ki kell szállni az autóból, miközben izzítjuk magunkat a hólánc bármikori felrakására. Eddig erre még nem került sor, de ami késik, nem nyúlik. Nagyon óvatosnak kell lennünk még az olyan szakaszokon is, melyek ránézésre biztonságosabbnak tűnnek. Miután rögtön az Eb első napján a csarnokba induló, szintén kocsival Lillehammerbe utazó magyar szurkolók tengelytörést szenvedtek az útról lecsúszva, mi is, még az addigihoz képest is jobban vigyázunk.
Eddig még nem ejtettünk szót a lakótársunkról, akit korábban már említettünk a blogban, de akkor még a személye rejtély maradt Számotokra. A Norvégiában élő olvasónk, Ibolya csatlakozott hozzánk, egyáltalán nem váratlanul. Személyesen először tavasszal, a svédek elleni Eb-selejtező mérkőzésen találkoztunk vele Lundban, és már azelőtt, és azután is rengeteget segített, segít nekünk a skandináviai, illetve a román hírek megjelentetésében. Az Európa-bajnokságra viszont már ennél is konkrétabb tervekkel érkeztünk vele kapcsolatban, de ő meglepetésünkre még ezeket az elképzeléseket is felülmúlja szorgalmával, lelkesedésével. Lassan mind a játékosok, mind pedig az olvasók számára ő lesz a stábunk legnépszerűbb tagja, ha nem vigyázunk! :)
A mai délutánunkat és a péntek reggelünket egy új sport, a sífutás kipróbálására szánjuk, erről fényképes és videós részletekkel is szolgálunk majd.
