„Kiabáld velünk, hogy: panda”

Sok minden történt velünk előző bejegyzésünk óta. Még péntek reggel értesített minket Mátéfi Eszti, hogy a csapat aznap délután városnézésre indul, így úgy döntöttünk, hogy két részre szakad a társaság: Paha és én elkísértük a csapatot pár fotó és egy kis videózás erejéig, a többiek pedig megnézték az „Alkalmatlan Hivatalnok Kertjét”.

Mi nagyon jól éreztük magunkat a válogatottal, hiszen tényleg nem volt még arra példa, hogy ennyire kedves és normális együttes verbuválódjon össze! A városnézés után Pahával úgy döntöttünk, hogy riksával jutunk el az állatkertig, ahol a többiekkel már vártak minket. Az út maga nagyon jó volt, még kameráztuk is, ahogy a riksás teljes erőbedobással teker – gondolom, nem szokott hozzá, hogy két ekkora darab embert cipeljen. Egyszer csak megálltunk, és mutogatott, hogy az állatkert balra van, arra menjünk, majd beírta a mobiljába, hogy 200 jüannal tartozunk neki. Ez azért volt furcsa, mert egy luxustaxi egy ilyen nagyjából 2 km-es szakaszon 10 jüanért visz el. Ezt természetesen szóvá is tettem, majd mondtam, hogy tizet vagyunk hajlandó adni. Ebbe persze nem ment bele, majd óriási veszekedés lett a dolog vége, ami már majdnem verekedésig fajult. Gyorsan bementem a legközelebbi étterembe, és kerestem egy angolul beszélő embert, akivel elmondattam a riksásnak, hogy elrángatom az első rendőrig. Nagy nehezen aztán megegyeztünk, hogy 50 jüant adunk neki, csak hogy valahogy kikerüljünk ebből a kínos szituból. Szerintem egyébként kihívhatták a rendőröket is, mert az állatkertnél megjelent egy rohamkocsi kommandósokkal, majd tőlünk öt méterre megálltak, és percekig mozdulatlanul minket néztek. Aztán, amikor látták, hogy komolytalanok vagyunk (szerintem hathatott, hogy a fejemen volt a szőrös epres fülvédő), szépen odébbálltak.

Az Alkalmatlan Hivatalnok Kertje a többiek elmondása és a képek alapján gyönyörű! Mindenfelé sziklák, kis tavak, vagyis inkább patakok, dombok vannak kialakítva a területen. Nem véletlen, hogy a kert a világörökség részéhez tartozik.

Az állatkertben végre megtaláltuk, amit már régóta keresünk: a pandát!!! Sajnos üveg mögött volt, és ránk se bagózott, mert éppen egy bambuszt majszolt, de azért nagyon aranyos volt! Maga az állatkert egyébként teljesen kulturált, ráadásul az egész egy hatalmas parkban van kialakítva, kis tavakkal és kertekkel, szóval nagyon elégedettek voltunk. Ekkor már nagyon éhesek voltunk, de végülis nem a város azon területén kerestünk szállást (mert az nagyjából egy nyomortanyára emlékeztetett), hanem eltaxiztuk az előző napon felfedezett utcába, ahol egy csomó kajálda van egymás hegyén-hátán. Ismét egy egész jót találtunk, ahol Márk megint bevállalta a méregerős szecsuánit, a többiek persze valamivel szolidabbat választottak. Paha megpróbálkozott a pálcikákkal, és ahhoz képest, hogy először próbálta, egész jól belejött, a végén már a kis mogyoródarabkákat is fel tudta venni. Mi egy hetes hendikepben vagyunk hozzá képest, úgyhogy szerényen csak vérprofiknak mondanám magunkat. Miután Totya magáévá tett két cuki teáspoharat, leléptünk, majd a szálláson kicsinosítottuk magunkat az esti karaoke-partyra.

Külön mesélnem kell ezekről a karaokes helyekről, mert annyira különleges az egész. Van vagy harminc ilyen „KTV” elnevezésű hely a városban. Mi a csarnok melletti egységet szúrtuk ki magunknak. Az ember bemegy, majd a recepción elmondja, hány főre szeretne helyiséget. Ezután beviszik egy külön szobába, ahol fotelek, kanapék vannak, az asztalon pedig kis irányítópult, amelyen az ember ki tudja választani, milyen dalt szeretne kérni. Kapunk két mikrofont is az énekléshez, a dalok pedig nagy plazmatévén mennek. Ha bármire szükségünk van, csak egy gombot kell megnyomni, és máris jön a személyzet, mit rendelünk, miben segíthetnek. Mi öt percenként hívtuk őket, mert az irányítópulton csak kínai karakterek voltak, és bizonyos időközönként a dalok címe is kínaira váltott, mi pedig nem tudtuk visszacsinálni. Végül este kilenctől nagyjából éjjel kettőig mulattunk a két Björnnel (a norvéggal és a német sajtóközpontossal), tehát összesen heten. Érkezésünkkor rögtönzött sajtótájékoztatót tartottunk, melyet természetesen a sajtófőnök úr vezetett, a norvég Björn volt a norvég tolmács, mi a magyarok, de volt, aki a kínaival is megpróbálkozott. A német Björn kapott tőlünk egy szuvenírt kedvenc magyar szavaival feliratozva, bár a Hajdúszoboszló és a Nyugati-pályaudvar nem fért rá. Az Edelweiß és a We Are The Champions eldalolása után végül hazatértünk, és annak ellenére, hogy kiittuk a KTV sör, vagyis fertőtlenítőkészletét, és öt órán át karaokéztünk, fejenként nagyjából csak háromezer forintnyi jüanunk bánta a kikapcsolódást.

Másnap, azaz szombaton kipihentük az este fáradalmait, majd a déli ébredés után rákötöttük a kamerát a tévére, és megnéztünk az elmúlt esti alakításunkat a videókameráról. Ez az, amiről nem fogunk ide videót feltenni, nehogy mindenki elszörnyülködjön. Miután jól kiröhögtük magunkat, megpróbáltuk a csapat városnézéséről készült videót megvágni, és feltenni a netre, ami elég nagy bonyodalmak árán, de végül sikerült. A srácok még csobbantak egyet a medencében, majd sietve elrohantunk, mert már nem maradt sok időnk a meccs kezdetéig, és még mindig nem reggelizünk (és nem is ebédeltünk). Az idő hiánya miatt a korábban már a csarnok melletti plázában kinézett japán étterembe mentünk, ahol sushit ettünk. Nagyon érdekes volt: az asztalokon egy futószalag pörgött, amin nagyjából 30-40 féle sushi volt, alattuk pedig egy-egy kistányér. Távozás előtt össze kell számolni a kistányérokat, és annyiszor hat jüant kell fizetni a kasszánál. Annak ellenére még én is finomnak találtam a kínálatukat, hogy nem szeretem a tengeri herkentyűket. Ja, és kipróbáltuk a japán szakét is, de nem voltunk vele maradéktalanul megelégedve, pedig nagyon gusztusosan tálalták.

Ma tehát sehová nem tudtunk elmenni, pedig még hátra van itt Szucsouban is pár látványosság, ami a listánkon van. Nem beszélve arról, hogy még mindig nem voltunk kínai masszázson, nem találtunk kígyópálinkát, nem vettünk pandamacis sapkát, és nem ettünk pálcára húzott skorpiót sem. Reméljük, ezek is összejönnek.