Szerdán viszont újra szünnap jött, a teljes napra felszerelkezve programokkal indultunk hát neki utolsó használható szucsoui időnknek. Márkkal és Ildikóval elsuhantunk a Tigris dombhoz, ami a város északnyugati csücskében található, és szép időben szép kilátás ny
Az édesanyáink megnyugtatása érdekében azért leírom, hogy utána, már kint, az utcán toltunk rá egy kis tintahalat is, némi ismeretlen húsgömbök társaságában... Vagy ez mégse olyan megnyugtató?!? Paha és Totyi is megérkeztek aztán utánunk a helyszínre, ahol velük kiegészülve, desszertként egy hölgytől (Annamáriának neveztük) szereztünk egy kis pisztáciát, ám a héjból kibontva a megszokott jó kis íz helyett valami félig kesernyés, puha állagú izé bukkant elő. Totyinak támadt egy brillíros ötlete: rakjuk el, vigyük haza, és a hotelban majd rápörkölünk mi, a lábosban! Nos, mindenki képzelje maga elé, hogy is nézett mindez ki megvalósítva!
Útközben találkoztunk egy szimpatikus rendőrrel, aki legnagyobb meglepetésünkre, mellénk érve ránk mosolygott, és annyit mondott: „You look so lovely, girls”! Nem tudtuk igazából eldönteni, hogy ez nekünk, vagy a fejünkön ülő pandasapinak szólt. Később újra összefutottunk ezzel a rendőrrel, aki akkor megkérdezte, melyik országból vagyunk, és miután megmondtuk, annyit válaszolt: „Tudom, Magyarország ott van Románia mellett”. Ezen nagyon ledöbbentünk, hiszen idáig még az is ritkaságszámba ment, ha annyit értett bárki is, hogy Európából vagyunk. Majd meg is jelölte viccesen, milyen nyelvet beszélünk: „Hungrish”, vagyis Hungarian English nyelvet!
A kulináris élvezetek után jöhetett a hétköznapibb feladat, irány a műszaki áruház az előre megrendelt holmik átvétele miatt, ja és a bevásárlás az Auchan-ban. Az utóbbival előző este már átéltünk egy durva kalandot. Hallottuk, hogy van Szucsouban egy éjszakai piac, és oda szerettünk volna eljutni. Szokás szerint fel is írattuk egy cetlire a hotel recepcióján, majd az aznapi meccsek után teljes lelkesedéssel mutattuk a taxisnak, hová is vigyen minket. A végállomás azonban egyáltalán nem az volt, amire számítottunk, hanem a már két órája zárva lévő Auchan-áruházban raktak ki minket. Akkor esett le, hogy a „night market” alatt a hotel személyzete a sokáig nyitva tartó boltot értelmezte…
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy egy kicsit „gusztusmentesebb” témát taglaljak. Azt előre hallottuk, hogy Kínában köpködnek az emberek. Nagy ügy, gondoltuk. Jómagam pár évvel ezelőtt voltam Moszkvában, és ott is azt mondták, hogy ezt tapasztalhatom, készüljek fel rá. Nos, az itt eddig eltöltött két hét tapasztalataiból kiindulva bátran állíthatom, hogy az oroszok a kínaiakhoz képest azt se tudják, mi a köpködés. Azt európai aggyal ugyanis lehetetlen feldolgozni, hogy nem csak nyílt térben röpködnek körülötted a nyálgombócok, hanem a boltokban is!
Hagyjuk a negatív élmények taglalását, és térjünk vissza Totyi pisztáciapörkölésére! Azok a kis huncut szemek semmit sem akadtak módosulni eredeti szörnyű állagukhoz képest, így az aznap estére betervezett filmnézéshez végül chips párosult.
A csütörtökről előre tudtuk, hogy a világbajnokság leghúzósabb napja lesz, négy darab felsőházi helyosztóval, így sokáig aludtunk, hogy bírjuk a strapát, ami a helyszínen, közben derült ki, mennyire jó ötlet volt tőlünk. Éjfélkor hazaesve egy gyors pakolás várt ránk, mert reggel elbúcsúzunk Szucsoutól, és irány Nanjing, ahol pénteken az elődöntők, vasárnap pedig az érem-csaták következnek. Megyünk is, mert szorít az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése