Finnair - SOHA!

December 23-án, finnországi idő szerint - a tervezett 9.30 helyett - 10 óra magasságában végre elindulhattunk Budapest felé. Természetesen ez sem mehetett zökkenőmentesen, de a Finnair ezúttal ügyesen még tovább rombolta a maradék kis renoméját is.

Mint írtuk, Helsinkiben kicserélték a jegyünket egy másik járatra, az ő hibájukból lekésett helyett, az új tikettekről pedig egy-egy kinyomtatott dokumentumot kaptunk, mindhárman ugyanolyat, csak a személyes adataink voltak rajta értelemszerűen különbözőek. Ehhez képest, mikor szerda reggel sorra kerültünk a becsekkolásnál, az ott ülő hölgy közölte, hogy egyedül Totyi szerepel a rendszerben erre a járatra! Viszont - mint ő fogalmazott - VOLT OLYAN RENDES, HOGY VILLÁMBAN ÁTÍRTA A JEGYEINKET.

A poggyászunkat a sanghaji járat beérkezésekor a reptéren hagytuk. Felajánlották, hogy ha kérjük, kiadják, de úgy gondoltuk, egy éjszakát igazán kibírunk nélkülük, és úgy legalább biztosan lesz elég idejük (cirka 15 óra...), hogy átrakják a Magyarországra reggel induló járatra, amire minket is ültetnek. A becsekkolásnál is rögtön az volt a hölgytől a kérdésünk, hogy a csomagokkal minden rendben van-e, mire megnyugtatott minket, hogy ne aggódjunk, azok a gépen lesznek.

Ehhez képest ugyanazt az érzést kellett átélnünk, mint december 4-én Sanghajban, csak egy egyáltalán nem kicsi különbséggel. Újra hiába álltunk a csomagkiadó futószalagja mellett: EGYIKÜNK CSOMAGJA SEM ÉRKEZETT MEG VELÜNK!

A nagy különbség viszont az előző esettel szemben az volt, hogy ezúttal nem az összes velünk utazó utas járt így, csak nagyjából tíz fő. Jelenleg a Finnair honlapja a nehéz időjárási körülményekre fogja a csomagok csúszását, de ez elég nevetséges és komolytalan kifogás, hiszen azt nem tudja nekünk senki sem megmagyarázni, hogy azok, akik mondjuk kettővel előttünk álltak, hatalmas bőröndökkel a becsekkolásnál, azoknak hogyhogy fel lett pakolva a cuccuk, míg a miénk, ami már 15 órával a start előtt a reptéren volt, nem.

Azon viccelődtünk kínunkban, hogy a Finnair úgy hirdeti magát, mint a Mikulás, vagyis finnül Joulupukki hivatalos szállítója. Reméljük, a jó öreg szakállas barátunk szerencsésebben járt, jár idén, mint mi, és a világ összes pontján időben megkapja az ajándékát a sok-sok kisgyerek, és csillogó szemű felnőtt!

Egy szó, mint száz, itthon vagyunk, és ez a legfontosabb, a pakkokkal kapcsolatban - amiben egy csomó karácsonyi ajándéknak szánt holmi is volt - pedig üthetjük újra napokon, heteken keresztül a vasat.

Köszönjük minden kedves Családtagnak, Barátnak, Ismerősnek és Olvasónak, hogy az útinaplónkon keresztül végigkövette egy nap híján három hetes kalandozásunk történetét. Azt a történetet, melyet nem akarunk befejezni, hiszen a terveink között a következő években az alábbi úticélok szerepelnek imádott sportágunknak, a kézilabdának köszönhetően:

- 2010: Dánia/Norvégia
- 2011: Brazília
- 2012: Hollandia
- 2013: Dél-Korea

Ha közben egyéb, rövidebb célállomások is az utunkba akadnak, ígérjük, a sztorizások onnan sem maradnak el!

Békés, boldog, szeretetteljes ünnepet kívánunk Mindenkinek,

szeretettel,

handball.hu